A himalája só nemcsak jellegzetes színében tér el a hagyományos sótól, de összetétele is kissé más. Ennek köszönhető, hogy mind az étkezésben, mind a gyógyászatban, mind a wellnessben egyre ismertebb és népszerűbb. Cikkünkből kiderül, miért olyan különleges, és az is, hogy a háztartásunkban ezerféleképpen hasznosíthatjuk, amikre elsőre nem is gondolnánk!
A himalája só története
A só a szervezetünk minden folyamatához szükséges, ott van a vérünkben, a sejtjeinkben, szabályozza az anyagcsere folyamatokat, hat a vérnyomásunkra, de még a megfelelő gondolkodáshoz is szükség van sóra. Hamarosan kiderül, mindezekhez miért nem a legmegfelelőbb az általánosan ismert és használt asztali só, de előbb ismerkedjünk meg a himalája sóval!
Nevét onnan kapta ez a színében és megjelenésében is különleges kőzet, hogy a Himalája hegység belsejében, extrém nyomásviszonyok között keletkezett, illetve kristályosodott ki. Eredendően több száz millió évvel ezelőtt került a só oda a tengerek, és sós tavak kiszáradásával. A hegység felemelkedésével az Indus-völgyének kincse elérhető közelségbe került az emberiség számára.
A himalája sót a mai napig mechanikusan bányásszák, azaz géppel és főként kézzel, ami szemben a kősóval (robbantásos bányászat), így nem tartalmaz egyéb szennyező anyagokat. A himalája sót megőrzik eredeti formájában, nem teszik ki vegyi kezeléseknek, sem fehérítésnek, így összetételében őrzi ősi paramétereit. Napon szárítják, és kézzel végzik a törését is.
A himalája sónak is sok fajtája van, így a kifejezés egy gyűjtőfogalom, de összetételükben és hatásukban nagyon hasonlóak.
Egyik nagyon tiszta formája az Indus só vagy őssó, amit a keleti orvoslásban évszázadok óta alkalmaznak.
Mi a baj az asztali sóval?
A finomított sóról sokat halljuk, hogy túl sokat nem szabad belőle fogyasztani, mert nem tesz jót pl.az érrendszernek. De kevesen tudják, hogy a negatív hatásait elsősorban nem “só voltának” köszönheti, sokkal inkább annak, amiket még tartalmaz, illetve, amiket már nem tartalmaz.
A kibányászott sót ugyanis kilúgozzák, mindenféle kémiai eljárással fehérítik és tisztítják (szerveinkre káros kémiai anyagokkal), kivonják belőle a természetes nyomelemeket (magnézium, kálium), és csak a tiszta nátrium-klorid marad, amit ráadásul megspékelnek csomósodás gátló szerekkel és tartósító anyagokkal is. Az asztali só tehát egy legkevésbé sem egészséges étkezési szer, mely nem is tartalmazza azokat az összetevőket, amire a szervezetnek szüksége lenne.
Hiába van jódozott formája is, ami pl.a pajzsmirigy működésének jót tehetne, az ezekbe adagolt jód ugyanis mesterségesen előállított. Tehát nem az ember szervezetének legmegfelelőbb forma.
Aki teheti, a konyhasót inkább használja a téli sózásra, vagy a hangyák elriasztására, és áldozzon annyit az egészségére, hogy a drágább, de gazdaságosabb sófajtákat választja.
A himalája sót az élet számos területén felhasználhatjuk
Az már világos, hogy a kősó nem a legalkalmasabb az ételeink ízesítésére, márpedig a sütés-főzés nélkülözhetetlen eleme is a só.
A piacon még elérhetőek a tengeri só különböző formái, amelyek szintén egészségesebbek, de nem minden esetben elég tiszták, illetve jódozásuk szintén gyakran mesterségesen történik. Tengeri só választásakor érdemes elolvasni az eredetét, összetételét. Ha az rendben van, akkor remek alternatíva.
A himalája só is tengeri só az eredetét tekintve, de a hegység speciális belső viszonyai miatt a legtisztább tengeri só, és a legkülönlegesebb kristályszerkezetű, ami már ránézésre is látszik.
A himalája só tulajdonságai
- Himalája só esetén az említett jódtartalom természetes benne, nem kell külön pótolni, és a pajzsmirigynek is a legmegfelelőbb formában van jelen benne. (Akinek pajzsmirigy alulműködése van, annak viszont emiatt nem ajánlott!
- A himalája só 86%-a nátrium-klorid, ellenben a maradék 14%-ban ott vannak azok a nyomelemek, amiket a konyhasóból kivonnak. A himalája só gazdag emiatt magnéziumban, káliumban, kálciumban, szulfátokban, elektrolitokban, de tartalmaz hidrogén-karbonátot, fluoridot, bromidot és stronciumot is. Ezeken kívül is rengeteg mikroelem van még benne, összesen közel 90 fajta.
- Nátrium tartalma negyede a hagyományos sóénak, így használatával elkerülhető a “túl sós” táplálkozás.
- Káros környezeti hatásoktól mentesen keletkezett és maradt fenn, mivel 400-600 méter mélyen kristályosodott ki.
- Lúgosító hatású, ami a szervezet sav-bázis egyensúlyát kedvezően befolyásolhatja.
A himalája só szerepe az egészségvédelemben
A sóról a legtöbbeknek a légúti betegségekre gyakorolt jótékony hatása jut eszébe, esetleg a fürdősók relaxáló élménye, pedig ennél jóval komolyabb és sokrétűbb hatásai lehetnek.
- Biztosítja a sejtek, szövetek és szervek számára a mikroelemeket, nyomelemeket, elektrolitokat.
- Elektrolit tartalma szabályozza a vízháztartásunkat, így közvetve hat a kiválasztásra, és a hugyutak egészséges működésére is.
- A sóháztartás a vérünk és sejtjeink fontos meghatározója, ezért a himalája só közvetetten pozitívan hathat a szív-érrendszerre, és a sejtanyagcserére.
- Lúgosító hatásával az elsavasodás ellen hat, amit pedig összefüggésbe hoztak a rákos megbetegedésekkel is.
- Befolyásolhatja a vércukorszintet, segítheti a normál érték beállását.
- Nemcsak a külső hámrétegnek (bőr) tesz jót a só, de belső szerveink nyálkahártyáinak is.
- Ásványi anyag tartalma megelőzheti az izomgörcsöket, ízületi gyulladásokat, a köszvényt, és segíti az anyagcserét, emésztést.
- A só jelenlétében a hormonrendszer hatékonyabban működhet, de még a csontok szerkezetére is hat fluorid tartalmának köszönhetően, és akár a migrénes fájdalmak is enyhülhetnek általa.
- Belélegezve természetes gyógyír a náthára, allergiára, asztmára, torokgyulladásra, hörghurutra.
- Méregtelenít, serkenti a nehézfémek kiürülését a szervezetünkből.
Így használhatjuk még fel
Alapvető, hogy a himalája sónak ott a helye a konyhában, tehát az ételeink elkészítésére felhasználjuk. Ám a fentebb felsorolt egészségügyi hatások miatt jóval több mindenre alkalmazhatjuk, és az eredmények sem maradnak el. Könnyen rájövünk, hogy a himalája só a háztartásunk nélkülözhetetlen alkotója.
Náthás, allergiás időszakban, légúti panaszok esetén készítsünk belőle sóoldatot (só+langyos víz), mellyel gargalizálhatunk, de kimoshatjuk az orrüregünket is.
Ezekre a panaszokra inhalálhatunk is vele, hagyományos gőzöléshez is használhatjuk, vagy tehetünk szobai párologtatóba is a sóoldatból, melyet kiegészíthetünk légzéskönnyítő növényi olajokkal.
Remek lábfürdő, vagy kádfürdő készülhet belőle, céltól függően illóolajokkal felturbózva. Így oldjuk a stresszt, javulhatnak a mozgásszervi panaszaink, és méregteleníthetünk is. Arról nem is beszélve, hogy a bőrünknek is kimondottan jót tesz a sós vízbe merülés.
Felhasználhatjuk arcradírozásra vagy sószappan formájában.
Sólámpák, sótéglák is készülnek belőle.
Kiváló lehet gyermekeknél (és persze felnőtteknél is), ha fülfájás jelentkezik. Zokniba vagy párnahuzatba tegyünk felmelegített sót, és azt tegyük a fájó érzékszervre.
Felhasználható gyógynövényes párnákhoz is, amikor a párnát például levendulával bélelik, és sóval is kezelik. A végeredmény egy nyugtató hatású, légzést könnyítő, antibakteriális kiegészítő.
